Fölöttem az ég című Kosztolányi estről:
"Fantasztikus előadás volt, talán most érvényesült leghatásosabban a Szegedi Pinceszínház otthonos nézőtere, ami Nagyhegyesi Zoltán szuggesztív, mély átéléssel átadott előadásával karöltve azt az érzést keltette, mintha ott ülnénk Kosztolányi Dezső Logodi utcai lakásában összekuporodva és hallgatnánk, ahogy művein keresztül mesél az életéről, gyermekkorról, családról, írásról, mindennapokról...Nagyhegyesi Zoltán először Varsányi Anna - Az öltöztető darabjában nyűgözött le, de a Fölöttem az ég még különlegesebb, emlékezetesebb élményt adott.
Csak ajánlani tudom e csodás, bensőséges hangulatú előadás megtekintését, gyertek színházba, ha már úgyis "színház az egész világ..."
"Köszönöm! Nagyon szép utazás volt Kosztolányi belső világába. Örömmel fogadnék hasonló alkalmakat is. Lélekemelő este volt."
LOVE-Shakespeare szabadon című előadásról:
"A színész saját, titokzatos kódokat, titkos üzeneteket tartalmazó, eddigi életének minden vágyát, észlelését, és tapasztalását megjelenítő álmát tervezi színpadra állítani. A színész jót mulat saját nagyravágyó ötletén, és kifigurázza azt, mert átlátja annak képtelenségét, mégis belefog vakmerő terve megvalósításába, és Shakespeare-t választja szövetségesül. Hősünk nem fontolgat, nem méricskél, hanem bátran és szabadon belevág mindenbe, ami élet. Nem akar mindenáron mindenek és mindenki fölött győzedelmeskedni, csak részt venni abban az egyszeri kalandban amit a létezés kínál, és aminek a fókuszában a szenvedélyes szerelem áll. Neki ez a legfontosabb. Megejtő ennek a krisztusi kort éppen csak átlépő fiatal férfinak a lendülete, eredendő tisztasága. Ez a tisztaság azonban nem egy álromantikus gügye póz, hanem a kíváncsiságából, az őszinteségéből és az empátiájából adódóan az önmaga számára az egyetlen lehetséges viszonyulás a világhoz, amely világot a maga teljességében akarja birtokba venni. És ezt a teljességet kétségtelenül birtokolja is, hiszen a világ összes jelenségét, törvényszerűségét elfogadja, megérti, saját rendszerébe építi, megismerésüket saját fejlődésének egy-egy állomásának tekinti. Nagyhegyesi Zoltán színész és Balog József rendező Shakespeare szövegeiből és szonettjeiből szerkesztett, életigenlő, friss játékosságú előadása felébresztette, szunnyadó, fiatal, igazabb énünk, a szerelem iránti örök vágyunk."
"Nagyon köszönöm a tegnapi előadást. Érdekes, sajátos élményben volt részem. Ajánlani fogom barátaimnak, ismerőseimnek is. További izgalmas alkotómunkát kívánok."
“Gratulálok a mai előadáshoz, szenvedélyes volt, kárhozat, és életigenlés. Köszönöm az élményt.”
Hahó Benedek Elek- interaktív zenés mesemondás
"Nagyon mozgalmas előadás, a gyerekeink iszonyúan élvezték, hogy bevonta őket az előadó, a végén még táncolhattak is együtt. 🙂 Most tudtam meg, hogy a kisfiam tudja, hogy mi kell egy levesbe. Úgy gondolom nem, csak jó szólamú és interaktív előadás, de tanító jellegű is minden gyerkőc számára, és talán ez az egyik legfőbb oka, hogy szeretünk még mindig élőben mesét hallgatni és nem csak a képernyő előtt. Felnőttként is kifejezetten szórakoztatónak találtam, de gyermekek számára sem túl hosszú előadás. Köszönöm az élményt!”
John Lennon emlékkoncert
Man in Blake - többszólamú vízió William Blake versei alapján
"A ZUG Színház hűtött nézőterén üldögél a közönség, türelmesen várja az előadás kezdetét. Majd hirtelen tapinthatóvá válik a feszültség. A rendezőnő izgatottan közli, hogy az aktor még nem érkezett meg; lázasan telefonál, de hiába. Elnézést és türelmet kér. Ekkor hirtelen berobban a frusztrált, túlhajszolt színész, kötelességszerűen felpattan a színpadra, és gépiesen egy dalba kezd. Idegesen, zaklatottan, fáradtan és kimerülten ismétli egyre nagyobb hangerővel: „hittem benned, William Blake!” A tüllfüggönyökre kivetítve a romlás és az enyészet képei, üres üvegek, poharak és mély árnyékok látszanak. Lelassul a kép, mintha megállna az idő. A halál esztétikája mégis valahogyan szép és nyugodt, nincs fékevesztett száguldozás. A vég tiszta és egyértelmű pillanatai ezek, de a romokon megcsillan a fény. Majd az újjászületés, az emlékezés és az elveszett éden víziójának lágy, lírai hömpölygése varázsol el minket. Nagyhegyesi Zoltán Blake A bárány című versét mondja, Gyüdi Eszter pedig felvételről énekel hozzá. Ez a technika által létrejött kapcsolódás az előadás legmegrenítőbb pillanata. A két ártatlan bárány duettjét hallhatjuk. Tisztán, egyszerűen, napfényesen – mint a naivság derűje, ilyen éteri látomások jelennek meg a tüllökön. És ezen a felületen a színész a saját kisfiú énjével találkozik: játszanak egymással, rúgják a bőrt. Úgy focizik a felnőtt és a gyermek Zoli, olyan harmóniában, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Majd az egymásra találás zsoltára következik, ahol a fiú és a lány csak önfeledten létezik egymás mellett, és bámulják a vizet. Csak vannak egymásnak. De már csupán virtuálisan. Az élet, mint egy könnyű fuvallat, elszáll, de közben Nagyhegyesi Zoli ennek a földi létnek a különböző állomásait, stációit mutatja fel William Blake versein keresztül, a gyermekkortól egészen az elmúlásig. Az út végére a bárány, a Zoli már majdnem mindent megtapasztal: megismerkedik a tigrissel, a hangyával, és mély empátiával fordul feléjük, mert tudja, hogy mindannyiukat ugyanaz az erő hozta létre. A hév olykor felgyorsul, hol lecsillapszik, mint ahogy a körülöttünk lévő világ is egyensúlyra törekszik; csak a képek peregnek tovább a megszokott ritmusban. Az előadás elillan hamar, a látomás véget ér. Mi pedig eldönthetjük, hogy hiszünk-e William Blake és a teremtett világ igazságában, szimmetriájában. De ha nem is hiszünk, bizony sóvárgunk utána Te hiszed, hogy mindennap újra feltámadhatunk talán?"